Rögtön ezzel kezdek, de ezúttal nem azért, mert nem tűnt fel, hogy terhes vagyok, inkább azért, mert most jutottam el odáig, hogy leüljek és írjak. Egyáltalán nem hiszem, hogy összeszedett, oraveczi magasságokban szárnyaló, rendszeres és rendezett babaváró (broáf) blog lesz ez, de az biztos, hogy szórakoztató. És ezzel együtt kínos is, hiszen, vélhetően, a következő gyereknél is beszámolhatok majd igényelt és kevésbé igényelt pillanatokról. 

Két hete voltam orvosnál, aki a kötelező méhnyakrák-szűrésem eredménye mellett igazolta sejtésemet, sőt, már egy plusz dobogó szívről is beszámolt. 

Most kiderülni, mi a különbség az első és a második gyerek között, vajon jól döntöttünk-e a korkülönbségről, és ez a szülés is annyira fog fájni, hogy két évvel utána már rohadtul nem emlékezem egyetlen percére sem?